Valahol a kisagyam és a szemgödröm között éldegél egy szívós kis muki, aki makacsul hajtogatja: többet kéne olvasnod. Az ő megnyugtatására indítom ezt a naplót, bármekkora ellentmondásnak is tűnhet, hogy úgy próbálom lefegyverezni az élő(halott) lelkiismeretem, hogy olvasás-címszó alatt néhanapján firkálgatok ide valamit.
Pár napja a Pagony Kiadó műhelybeszélgetésén Agócs Írisz feloldotta számomra ezt a régóta kínzó paradoxont. Blogolási tapasztalatairól mesélve kiderült, hogy a látszólagos időrablás épphogy rendszeres illusztrálásra sarkallja, tehát sokszorosan megéri a fáradságot (már akinek egyáltalán az). Az itt következő bejegyzések célja nem elsősorban egy alkotási folyamat dokumentálása, hanem az írás előfeltételének megteremtése, hiszen az értelmezést is megkísérlő olvasás nélkül a szövegteremtés se fog menni. Hányszor hallottam ezt mestereimtől, Vörös Istvántól és Lackfi Jánostól a Kreatív Írás Program elvégzése során!
A cél igen egyszerű: olvasni szeretnék és újraolvasni kortársakat és klasszikusokat, sokat. Összefüggéseket szeretnék meglátni és megosztani, írni szeretnék is filmezni, elméletben és gyakorlatban. A primer szövegeket igyekszem valamilyen formában beszúrni, és sok-sok hasznos hivatkozással próbálom a látogatókat is hasonlóan aktív olvasásra sarkallni.
Lássuk a medvét!
Agócs Írisz illusztrációja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése