Lényeglátás

Megjelent a Bárkaonline olvasónaplójában

Paulovkin Bogi illusztrációja

Régóta töröm a fejem rajta, hogy mi lehet a titka Kiss Ottó svéd kisebbségű gyerekverseinek. Sokan, sokféleképpen rokonították már ezeket a gyerekszájon megszólaló szövegeket a svéd gyerekvers jellegzetes műfajával, de azért leginkább mégiscsak sírva nevet(tet)ős magyar versek ezek, egyszerűségükben is kifinomult nyelvezettel, ráadásul a rendkívül gazdag, második virágkorát élő magyar gyermekköltészet önálló szigetét, jellegzetes kisebbségét alkotják. Talán a formából adódó könnyedségükben is súlyos gondolatok teszik, talán az a dolgok mélyébe ható lényeglátás, amelyet éppen a gyermeki nézőpont hitelesít, talán Paulovkin Boglárka néhány vonallal megrajzolt figuráinak szívbemarkoló tekintete - egy biztos, ez a világ kitörölhetetlen nyomot hagy az emberben.

Cigány mesék kicsit másképp

Megjelent a Bárkaonline olvasónaplójában

Réber László illusztrációja

A bárkás olvasónaplóban eddig két olyan könyv szerepelt, amelyek a magyarországi cigányság helyzetét boncolgatják. Ezúttal nem tudományos igényű munkáról lesz szó, hanem úgynevezett cigány mesék sajátos feldolgozásairól. A műfaj jellegzetessége, hogy a cigányság körében tovább élt a (nép)mesemondás hagyománya, ezért a 20. század első felének valóságelemei szerves részévé váltak az elbeszélt világnak, és a mesemorált is átformálták.

Beköszönő

Valahol a kisagyam és a szemgödröm között éldegél egy szívós kis muki, aki makacsul hajtogatja: többet kéne olvasnod. Az ő megnyugtatására indítom ezt a naplót, bármekkora ellentmondásnak is tűnhet, hogy úgy próbálom lefegyverezni az élő(halott) lelkiismeretem, hogy olvasás-címszó alatt néhanapján firkálgatok ide valamit.

Pár napja a Pagony Kiadó műhelybeszélgetésén Agócs Írisz feloldotta számomra ezt a régóta kínzó paradoxont. Blogolási tapasztalatairól mesélve kiderült, hogy a látszólagos időrablás épphogy rendszeres illusztrálásra sarkallja, tehát sokszorosan megéri a fáradságot (már akinek egyáltalán az). Az itt következő bejegyzések célja nem elsősorban egy alkotási folyamat dokumentálása, hanem az írás előfeltételének megteremtése, hiszen az értelmezést is megkísérlő olvasás nélkül a szövegteremtés se fog menni. Hányszor hallottam ezt mestereimtől, Vörös Istvántól és Lackfi Jánostól a Kreatív Írás Program elvégzése során!

A cél igen egyszerű: olvasni szeretnék és újraolvasni kortársakat és klasszikusokat, sokat. Összefüggéseket szeretnék meglátni és megosztani, írni szeretnék is filmezni, elméletben és gyakorlatban. A primer szövegeket igyekszem valamilyen formában beszúrni, és sok-sok hasznos hivatkozással próbálom a látogatókat is hasonlóan aktív olvasásra sarkallni.

Lássuk a medvét!

Agócs Írisz illusztrációja