Régóta töröm a fejem rajta, hogy mi lehet a titka Kiss Ottó svéd kisebbségű gyerekverseinek. Sokan, sokféleképpen rokonították már ezeket a gyerekszájon megszólaló szövegeket a svéd gyerekvers jellegzetes műfajával, de azért leginkább mégiscsak sírva nevet(tet)ős magyar versek ezek, egyszerűségükben is kifinomult nyelvezettel, ráadásul a rendkívül gazdag, második virágkorát élő magyar gyermekköltészet önálló szigetét, jellegzetes kisebbségét alkotják. Talán a formából adódó könnyedségükben is súlyos gondolatok teszik, talán az a dolgok mélyébe ható lényeglátás, amelyet éppen a gyermeki nézőpont hitelesít, talán Paulovkin Boglárka néhány vonallal megrajzolt figuráinak szívbemarkoló tekintete - egy biztos, ez a világ kitörölhetetlen nyomot hagy az emberben.
